A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás Operatív Programjának részeként április hónaptól az egész ország területén megkezdik munkájukat a hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású gyermekek esélyegyenlőségének növelésére megbízott kistérségi koordinátorok.

A Kecskemét Kistérségi Pedagógiai Intézet két munkatársával kapcsolódik be ebbe a programba.  Az egyik koordinátor a Kecskeméti, a másik a Békési térségben fog az elkövetkezendő 20 hónapban segítő munkát végezni. A koordinátor feladata rendkívül összetett. Elsősorban információval fogja ellátni azokat az intézményeket, ahol hátrányos helyzetű illetve roma származású gyerekek tanulnak. Az iskolákat, óvodákat csakúgy, mint a kisebbségi önkormányzatokat jogi, pályázati tudnivalókkal látja el. A hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját fel kell ismernie és lépéseket kell tennie annak felszámolására. Fontos az iskolai szegregáció felismerése, felszámolása. Az idei év egyik legnagyobb feladata lesz a 2006-os HEFOP pályázatokra való figyelem felhívás, konzorciumi együttműködések kialakításának segítése, pályázati projektek elkészítésének szakmai támogatása.

A koordinátorok az elkövetkező néhány héten valamennyi, a térségekhez tartozó közoktatási intézményt illetve fenntartót felkeresnek.  Amennyiben az intézmények igénybe kívánják venni a térítésmentes koordinátori szolgáltatást úgy ezt írásba foglalt 3 oldalú megállapodásban rögzítik.

A Kecskemét Kistérségi Pedagógiai Intézet koordinátorai a 76/326-111-es telefonszámon illetve az info@kepi.hu e-mail címen  érhetők el.

A zsebpénz

Május, a nagy osztálykirándulások ideje, de közeledik a nyár a leghosszabb iskolai szünet is. Ilyenkor hamar elfogy az egész évben összegyűjtögetett zsebpénz. De vajon adjunk-e zsebpénzt a gyereknek, és ha igen mennyit?

Nem jó, ha pénz nélkül megy a gyermek el otthonról, hisz bármikor történhet vele valami és szüksége lehet rá, viszont az sem jó, ha túl sok pénz van nála, mert csak elkölti és nem tanulja meg megbecsülni, értékelni.

A legtöbb gyermek alkalomszerűen kap zsebpénzt, ha moziba megy, vagy a strandra, hogy legyen miből üdítőt és ropogtatni valót venni.

Sok gyermek meghatározott időközönként hetente, vagy havonta kap zsebpénzt, amit aztán be kell osztani, gazdálkodni kell belőle a következő hétig vagy hónapig, és vannak, akik a családi költségvetés pillanatnyi helyzete alapján jutnak némi kis fagyira valóhoz.

Pszichológusok szerint jó, ha a gyermek kap zsebpénzt, mert így megtanulja, hogyan kell bánni a pénzzel, hogyan kell takarékoskodni, spórolni, beosztani. Nem ajánlott azonban a zsebpénz összegét teljesítmény alapján növelni vagy csökkenteni, mert ezzel csak arra szoktatjuk a gyermeket, hogy pénzért legyen szorgalmas, azért tanuljon jól, vagy takarítsa ki a szobáját. A legjobb, ha a szülő arra ösztönzi gyermekét, hogy célokat tűzzön ki maga elé, például, ha szeretne egy új játékot vagy CD-t akkor arra gyűjtsön, spóroljon.  Ha látja a szülő, hogy a gyermek jól gazdálkodik, és elszántan gyűjtöget kiegészítheti az összeget. Ennél még jobb, ha segít a szülő gyermekének nyári munkát találni, ami lehet otthoni kertészkedés, takarítás. A lényeg az, hogy a lurkó megdolgozzon a játékért, amire vágyik, így megtanulja, hogy mindenért meg kell dolgozni, áldozatokat kell hozni az álmokért. 

A zsebpénz a gyermeké, ezért csak tanácsokat adjunk, hogy mit vegyen, soha ne szabjuk meg, hogy mire költheti el. Bízzunk a gyermekünkben, beszéljük meg vele, hogy mennyi pénzre van szüksége és vezessük rá, hogy például azon is lehet spórolni, ha a reggelit otthonról viszi és nem a büfében költ rá.

A zsebpénz összege az életkortól függ. Óvodásnak felesleges pénzt adni, és az ajándékokat se váltsuk ki a meglepetésre szánt összeggel. Az iskolás gyermekeknél arra kell figyelni, hogy ne kapjon sokkal többet az osztálytársainál, mert ezzel óhatatlanul konfliktushelyzetbe sodorhatjuk. A nagyobb gyermekeknek ne a szülő adjon mindenre pénzt, menjenek el nyáron egy hónapra dolgozni, amivel akár a nyaralás költőpénzét is megkereshetik. Ez a pénz pedig, amit saját kezűleg keresett, amiért megdolgozott sokkal többet ér és megbecsültebb, mint amit heti, vagy havi rendszerességgel kap a szülőktől. Így önállóságra, gazdálkodásra nevelhetjük gyermekünket és belekóstolhatnak a felnőttek felelősségteljes, dolgos életébe.  

A pozsonyi incidens pedagógus szemmel

A napokban értesülhettünk a hírműsorokban arról, hogy egy szekszárdi pedagógus kollégánkat tanítványai szeme láttára rendőrrel vitették el és fogdába záratták, mert a gyerekeknek Pozsony városában a koronázó dómként ismert Szent Márton Székesegyház magyar vonatkozású összefüggéseiről beszélt tanulmányi kirándulásuk alkalmával.

Szlovákiában egy néhány éve hatályban levő jogszabály alapján, szigorúan Szlovákiában megszerzett szakképesítés birtokában lehetséges az idegenvezetés. A külföldről Pozsonyba érkező városnézők az erre rendszeresített Pozsonyi Kulturális és Tájékoztató Szolgálat idegenvezetőit vehetik igénybe. A Magyarországról érkezett városnézők tapasztatai szerint magyar vonatkozásokban általában felkészületlenek, vagy a város magyar történelmi vonatkozásairól szándékosan szűkszavúan fogalmaznak az idegenvezetők.

A jogszabály betartatására jellemző, hogy a japán és német turistacsoportok saját idegenvezetővel folytathatták a városnézést, csak a magyar csoportra sújtott le a hatóság vas szigora.

Ha a pedagógus fontosnak tartja, hogy tanítványai ismerjék meg hazájukat, történelmüket, gyökereiket, és ezek által saját magukat, ha fontosnak tartja a hazaszeretet érzésének kialakítását, elmélyítését, akkor pedagógiailag, szakmailag a leghelyesebb úton akkor jár, ha a tanórai kereteken túl határon túli magyar környezetbe is elviszi tanítványait. Az élményszerű tanulásnak ezt a formáját mindenképp követendő példának tartjuk.

Szekszárdi kollégánk felkészült a város nevezetességeiből, ezért tudott beszélni a dómról. Nem kérdeztük, de feltehetően technikai, logisztikai szempontból is jól megtervezte a tanulmányi kirándulást: útvonalterv, költségvetés, programok sorrendje, elszállásolás, elsősegély doboz, lyukmentes nejlonzacskó stb. .. Egyet azonban elmulasztott. Ezek szerint még az EU határain belül kirándulást szervező pedagógusoknak, legyen holland, francia, szlovák, vagy magyar, a célállomás országának alkotmányát, további törvényeit, törvényerejű rendeleteit, kormányrendeleteit, miniszteri rendeleteit, és az adott városok helyi rendeleteit (ez egy-egy ország esetében több ezer dokumentum, azaz legalább százezer oldal tömény szakszöveg) el kell olvasni, hogy maradéktalanul betarthassa, tanítványaival betartathassa azokat.   

Tény, hogy a jogszabály nem tudása nem mentesít. Az is tény, hogy a Pozsonyi Kulturális és Tájékoztató Szolgálat szórólapon a fenti rendeletről tájékoztatást ad, de ezt a szórólapot elmulasztotta átadni az iskolai csoport vezetőjének. Végezetül: tény, hogy egy jogszabály annyit ér, amennyit abból betartanak, vagy amennyi abból reálisan betartatható. A Pozsonyban – egyébként következetlenül – betartatott jogszabály nem életszerű.

Nem valószínű, hogy a világnak létezik olyan demokratikus berendezkedésű országa, ahol komolyan gondolják, hogy a pedagógus nem beszélhet tanítványaihoz, vagy éppenséggel a családfő a kirándulásra elvitt hat gyerekéhez, feleségéhez és a velük együtt kiránduló nagymamához, nagypapához (hiszen a nagycsalád is kitesz egy turista csoportot) a látott nevezetességekről. Elfogadhatatlan továbbá az, hogy tiltott iparűzéssel vádoljanak meg egy pedagógust, aki – bár ezt sem kérdeztük, de életszerűen feltételezhető – tanítványaitól illetve az iskolától nem kap pénzt az „idegenvezetésért”.  Emberileg, pedagógiailag felvállalhatatlan az, hogy egy gyerekcsoportot megfosszanak vezetőjétől és hosszabb időre kiszolgáltatottabbá tegyenek, hiszen a rendőrségi procedúra során a „gyanúsítottat” indokolatlanul hosszú ideig elzárva várakoztatták.

Úgy véljük, hogy ezzel az esettel minden pedagógust megfenyegetett a hatóság. Úgy véljük, hogy az inzultust ért kollégánk mellett ki kell állnunk, meg kell mutatnunk, hogy a bajban nem hagyja magára Őt a pedagógus társadalom, mert ez az eset bármelyikünkkel megtörténhetett volna.

Javasoljuk ezért, hogy egy szimpátia nyilatkozat tárgymegjelölésű e-mailt a szekszárdi Kelemen Endre Szakközépiskolába az ig.titkar@kelemen-szki.sulinet.hu címre minden kollégánk, aki olvassa e sorokat, küldjön el.

A levél szövege: „Nem értek egyet azzal, hogy az Európai Unió területén, tanulmányi kiránduláson, mi, pedagógusok tanítványainkat nem tájékoztathatjuk a látott helyi nevezetességekkel összefüggésben. Elfogadhatatlannak tartom, ha a hatósági intézkedés (büntetés) nincs összhangban az elkövetett szabálysértés vagy bűn mértékével.

A szekszárdi Kelemen Endre Szakközépiskolában tanító, Pozsonyban meghurcolt kollégánkkal szakmailag szolidáris vagyok. E levélnek a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumába való továbbításához hozzájárulok, kérve annak  intézkedését a további hasonló esetek elkerülése végett.”

Milyen az egészséges iskolai büfé?

Milyen az egészséges iskolai büfé? Hogyan alakítsuk át a régi, hagyományos étkezőket egészséges, korszerű büfévé? Ezekre és még sok más hasonló kérdésre próbál meg válaszolni a most megjelent Tippek, fortélyok az egészséges iskolai büfék kialakításához című könyv.

A könyvet az Egészséges Településekért Alapítvány és az Országos Egészségfejlesztési Intézet adta ki, azzal a céllal, hogy praktikus ötletekkel, megvalósítható javaslatokkal, gyakorlati módszerekkel segítse az iskolákban működő büfétulajdonosokat a reformok végrehajtásában. A változtatásokra többek között a következő adatok miatt van szükség: ma Magyarországon a gyermekek 10 %-a túlsúlyos és 4 %-a kövér, ami azt jelenti, hogy 20-30 év múlva a lakosság 50%-a fog súlyproblémákkal küzdeni.

Az étkezési szokások a legkorábban kialakuló magatartásformák közé tartozik, amelyek később nagyon nehezen változtathatóak meg. Ezért kell már kisgyermekeknél is odafigyelni az étkezésre, megtanítani a kicsiket, hogy miből, mennyit szabad enni,  mi az ami egészséges és mi az, amit csak mértékkel lehet fogyasztani.  A helyes étkezési szokások kialakításában a család kiemelt szerepe mellett az oktatási intézmények is fontos szerepet vállalnak. Otthon tudjuk ellenőrizni, hogy mit eszik, iszik gyermekünk, de az iskolában nem mindegy, hogy az óraközi szünetben csokit, vagy egy friss, almát majszol el csemeténk éhsége csillapítására. Az egészséges iskolai büfék kialakítása után ilyen „apróságokkal” már nem kell foglalkozni, hisz csakis tápláló, vitamindús ételt kaphat gyermekünk az iskolában.

A könyv első szakasza a higiénés szabályokról beszél, hogy mit hogyan kell szállítani, tárolni, elkészíteni, elmosni stb. .

A következő részben beszámolókat olvashatunk arról, hogy hogyan kell a reformot előkészíteni, megvalósítani, mire kell figyelni, milyen tárgyi feltételek kellenek az újításokhoz. Ezeket a sikertörténeteket olyan iskolák írták, ahol a reform már lezajlott, ezért tapasztalt szakemberektől tanulhat a változtatás előtt álló intézmény. Olyan fontos dolgokat tudhatunk meg, hogy melyek azok az árucikkek, melyek a reform után a legnépszerűbbek, mennyire elégedettek az új kínálattal a tanulók, tanárok, szülők, hogyan változott a büfé bevétele stb.

A könyvben gyermekek által írt fogalmazások is vannak, melyben az mutatják be, hogy szerintük milyen egy egészséges iskolai büfé. Az egyikőjük szerint, sok gyümölcs kapható, olyan élelmiszerek, üdítőitalok melyek nem tartalmaznak tartósítószert és színezékeket. Egy másik fogalmazás szerint az a jó büfé, ahol sok saláta, tejtermék közül lehet választani. Nagyon érdekes, hogy minden gyermek kiemelte írásában a kedves kiszolgálás fontosságát, valamint a megfelelő higiénés feltételek biztosítását. Elég szomorú, hogy a fent említett követelmények éppen ott hiányoznak, ahol a következő generációnak példát kellene mutatni a legalapvetőbb viselkedési szokásokról.

A könyvvel és a témával kapcsolatban bővebb tájékoztatást a www.oefi.hu és a www.egeszsegesbufe.hu oldalakon olvashatnak.

Az elkényeztett gyermek