Május 5-én, 8 órakor kezdődtek meg az idei érettségi vizsgák, mind közép mind felső szinten, nemzetiségi nyelv és irodalomból, valamint nemzetiségi nyelvből. 8-án hétfőn magyar nyelv és irodalom tantárgyból folytatódtak, melyen összesen 97600 diák vett részt 1234 vizsgahelyszínen.
Az előző évekhez hasonlóan idén is előfordultak malőrök: a vizsgák megkezdésének csúszása, melyek csomagolási hibákból, intézmény általi ellenőrzés elmulasztásából, vagy a jegyző tévedéséből adódtak. Ezen hibák egyike sem veszélyeztette a vizsgák érdemi lebonyolítását.
A diákok három esszé megírása közül választhattak: Umberto Eco gondolatai alapján írhattak a jó és a rossz címadásról, Márai Sándor Halotti beszéd című versét elemezhették, vagy Juhász Gyula és Vajda János egy-egy költeményét hasonlíthatták össze. A turizmus előnyeiről és hátrányairól szólt a szövegértési feladat. A diákoknak egy nemzeti parkba szervezett biciklitúráról kellett felhívást írni. Az emelt szinten vizsgázóknak 4 feladatot kellett megoldaniuk. A Nyelvi-irodalmi műveltségi területen az egyik kérdés Petőfi Sándor Az Apostol című művéhez „a szőlőszem hasonlathoz” kapcsolódott, a másik pedig Ady Endre Krónikás ének című alkotásához. A gyakorlati írásbeli feladatban a fiatalkori egészségmegóvás problémáiról kellet egy diákkonferencián elhangzó hozzászólást írni. Az érettségizők többsége nem tartotta nehéznek e feladatsort, felkészülten érték őket a kérdések.
Az írásbeli érettségi 9-én, kedden 8 órakor a matematika vizsga megírásával folytatódott, melyet középszinten 91 700 fő, emelt szinten 6150 fő írt meg. Ez a nap sem múlt el hiba nélkül, az érettségi megkezdése előtt 7 iskola jelezte, hogy kevesebb feladatsort kaptak, melyeket időben sikerült fénymásolással pótolni. A diákok többsége mind közép mind emelt szinten nehezebb feladatokra számított, legtöbbjük szerint „nem volt vészes” az idei matematika érettségi.
Május 10-én történelemből 99 007 diák tett írásbeli érettségi vizsgát, közülük 87 156 tanuló középszintű, 11 851 tanuló emelt szinten 1367 helyszínen. Ezen a napon csupán két helyszínről jeleztek csomagolási problémát, ezeket a kezdés előtt megoldották.
A következő napon csak az angol nyelvből érettségizők izgulhattak szám szerint 43 234-en. Ők 1144 helyszínen vizsgáztak, többségük (91%) a középszintet választotta. Rendkívüli események itt is történtek, egy intézményben bomba riadó volt, egy másikban pedig áramszünet, de mindkét helyen megoldották a problémát és időben megkezdték a vizsgát.
Május 12-én, pénteken a német nyelvet tanulók következtek. Ebből a nyelvből 28 215 diák tett 1056 helyszínen írásbeli érettségi vizsgát, 26 873 fő középszinten, 1842 fő emelt szinten.
Probléma ezen a napon is adódott, 13 iskolában 321 diáknak kellett egy-egy feladatlapot fénymásolni, de ezek ellenére mindenütt rendben lezajlottak a vizsgák.
Az írásbeli vizsgák május 15-én fizikával, rajzzal és vizuális kultúrával, 16-án kémiával, földrajzzal és ének-zenével, 17-én informatikával, 18-án biológiával, majd idegen nyelvekkel folytatódnak. Az emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák június 8-10. között valamint június 12-14. között lesznek, középszinten pedig június 19-30. között.
A már megtartott vizsgákról, feladatokról és azok megoldásairól, valamint a várható írásbeli és szóbeli vizsgákról bővebb információt a www.om.hu oldalon olvashatnak az érdeklődők.
A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás Operatív Programjának részeként április hónaptól az egész ország területén megkezdik munkájukat a hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású gyermekek esélyegyenlőségének növelésére megbízott kistérségi koordinátorok.
A Kecskemét Kistérségi Pedagógiai Intézet két munkatársával kapcsolódik be ebbe a programba. Az egyik koordinátor a Kecskeméti, a másik a Békési térségben fog az elkövetkezendő 20 hónapban segítő munkát végezni. A koordinátor feladata rendkívül összetett. Elsősorban információval fogja ellátni azokat az intézményeket, ahol hátrányos helyzetű illetve roma származású gyerekek tanulnak. Az iskolákat, óvodákat csakúgy, mint a kisebbségi önkormányzatokat jogi, pályázati tudnivalókkal látja el. A hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját fel kell ismernie és lépéseket kell tennie annak felszámolására. Fontos az iskolai szegregáció felismerése, felszámolása. Az idei év egyik legnagyobb feladata lesz a 2006-os HEFOP pályázatokra való figyelem felhívás, konzorciumi együttműködések kialakításának segítése, pályázati projektek elkészítésének szakmai támogatása.
A koordinátorok az elkövetkező néhány héten valamennyi, a térségekhez tartozó közoktatási intézményt illetve fenntartót felkeresnek. Amennyiben az intézmények igénybe kívánják venni a térítésmentes koordinátori szolgáltatást úgy ezt írásba foglalt 3 oldalú megállapodásban rögzítik.
A Kecskemét Kistérségi Pedagógiai Intézet koordinátorai a 76/326-111-es telefonszámon illetve az info@kepi.hu e-mail címen érhetők el.
Május, a nagy osztálykirándulások ideje, de közeledik a nyár a
leghosszabb iskolai szünet is. Ilyenkor hamar elfogy az egész évben
összegyűjtögetett zsebpénz. De vajon adjunk-e zsebpénzt a gyereknek, és ha igen
mennyit?
Nem jó, ha pénz nélkül megy a gyermek el otthonról, hisz bármikor történhet vele valami és szüksége lehet rá, viszont az sem jó, ha túl sok pénz van nála, mert csak elkölti és nem tanulja meg megbecsülni, értékelni.
A legtöbb gyermek alkalomszerűen kap zsebpénzt, ha moziba megy, vagy a strandra, hogy legyen miből üdítőt és ropogtatni valót venni.
Sok gyermek meghatározott időközönként hetente, vagy havonta kap zsebpénzt, amit aztán be kell osztani, gazdálkodni kell belőle a következő hétig vagy hónapig, és vannak, akik a családi költségvetés pillanatnyi helyzete alapján jutnak némi kis fagyira valóhoz.
A napokban értesülhettünk a hírműsorokban arról, hogy egy szekszárdi
pedagógus kollégánkat tanítványai szeme láttára rendőrrel vitették el és fogdába
záratták, mert a gyerekeknek Pozsony városában a koronázó dómként ismert Szent
Márton Székesegyház magyar vonatkozású összefüggéseiről beszélt tanulmányi
kirándulásuk alkalmával.
Szlovákiában egy néhány éve hatályban levő
jogszabály alapján, szigorúan Szlovákiában megszerzett szakképesítés birtokában
lehetséges az idegenvezetés. A külföldről Pozsonyba érkező városnézők az erre
rendszeresített Pozsonyi Kulturális és Tájékoztató Szolgálat idegenvezetőit
vehetik igénybe. A Magyarországról érkezett városnézők tapasztatai szerint
magyar vonatkozásokban általában felkészületlenek, vagy a város magyar
történelmi vonatkozásairól szándékosan szűkszavúan fogalmaznak az idegenvezetők.
A jogszabály betartatására jellemző, hogy a
japán és német turistacsoportok saját idegenvezetővel folytathatták a
városnézést, csak a magyar csoportra sújtott le a hatóság vas szigora.
Ha a pedagógus fontosnak tartja, hogy
tanítványai ismerjék meg hazájukat, történelmüket, gyökereiket, és ezek által
saját magukat, ha fontosnak tartja a hazaszeretet érzésének kialakítását,
elmélyítését, akkor pedagógiailag, szakmailag a leghelyesebb úton akkor jár, ha
a tanórai kereteken túl határon túli magyar környezetbe is elviszi tanítványait.
Az élményszerű tanulásnak ezt a formáját mindenképp követendő példának tartjuk.
Szekszárdi kollégánk felkészült a város
nevezetességeiből, ezért tudott beszélni a dómról. Nem kérdeztük, de feltehetően
technikai, logisztikai szempontból is jól megtervezte a tanulmányi kirándulást:
útvonalterv, költségvetés, programok sorrendje, elszállásolás, elsősegély doboz,
lyukmentes nejlonzacskó stb. .. Egyet azonban elmulasztott. Ezek szerint még az
EU határain belül kirándulást szervező pedagógusoknak, legyen holland, francia,
szlovák, vagy magyar, a célállomás országának alkotmányát, további törvényeit,
törvényerejű rendeleteit, kormányrendeleteit, miniszteri rendeleteit, és az
adott városok helyi rendeleteit (ez egy-egy ország esetében több ezer
dokumentum, azaz legalább százezer oldal tömény szakszöveg) el kell olvasni,
hogy maradéktalanul betarthassa, tanítványaival betartathassa azokat.
Tény, hogy a jogszabály nem tudása nem
mentesít. Az is tény, hogy a Pozsonyi Kulturális és Tájékoztató Szolgálat
szórólapon a fenti rendeletről tájékoztatást ad, de ezt a szórólapot
elmulasztotta átadni az iskolai csoport vezetőjének. Végezetül: tény, hogy egy
jogszabály annyit ér, amennyit abból betartanak, vagy amennyi abból reálisan
betartatható. A Pozsonyban – egyébként következetlenül – betartatott jogszabály
nem életszerű.
Nem valószínű, hogy a világnak létezik
olyan demokratikus berendezkedésű országa, ahol komolyan gondolják, hogy a
pedagógus nem beszélhet tanítványaihoz, vagy éppenséggel a családfő a
kirándulásra elvitt hat gyerekéhez, feleségéhez és a velük együtt kiránduló
nagymamához, nagypapához (hiszen a nagycsalád is kitesz egy turista csoportot) a
látott nevezetességekről. Elfogadhatatlan továbbá az, hogy tiltott iparűzéssel
vádoljanak meg egy pedagógust, aki – bár ezt sem kérdeztük, de életszerűen
feltételezhető – tanítványaitól illetve az iskolától nem kap pénzt az
„idegenvezetésért”. Emberileg,
pedagógiailag felvállalhatatlan az, hogy egy gyerekcsoportot megfosszanak
vezetőjétől és hosszabb időre kiszolgáltatottabbá tegyenek, hiszen a rendőrségi
procedúra során a „gyanúsítottat” indokolatlanul hosszú ideig elzárva
várakoztatták.
Úgy véljük,
hogy ezzel az esettel minden pedagógust megfenyegetett a hatóság. Úgy véljük,
hogy az inzultust ért kollégánk mellett ki kell állnunk, meg kell mutatnunk,
hogy a bajban nem hagyja magára Őt a pedagógus társadalom, mert ez az eset
bármelyikünkkel megtörténhetett volna.
Javasoljuk ezért, hogy egy szimpátia
nyilatkozat tárgymegjelölésű e-mailt a szekszárdi Kelemen Endre
Szakközépiskolába az ig.titkar@kelemen-szki.sulinet.hu címre minden
kollégánk, aki olvassa e sorokat, küldjön el.
A levél szövege: „Nem értek egyet azzal, hogy az Európai Unió
területén, tanulmányi kiránduláson, mi, pedagógusok tanítványainkat nem
tájékoztathatjuk a látott helyi nevezetességekkel összefüggésben.
Elfogadhatatlannak tartom, ha a hatósági intézkedés (büntetés) nincs összhangban
az elkövetett szabálysértés vagy bűn
mértékével.
A
szekszárdi Kelemen Endre Szakközépiskolában tanító, Pozsonyban meghurcolt
kollégánkkal szakmailag szolidáris vagyok. E levélnek a Magyar Köztársaság
Külügyminisztériumába való továbbításához hozzájárulok, kérve annak intézkedését a további hasonló esetek
elkerülése végett.”
Milyen az egészséges iskolai büfé?
Milyen az egészséges iskolai büfé? Hogyan alakítsuk át a régi, hagyományos étkezőket egészséges, korszerű büfévé? Ezekre és még sok más hasonló kérdésre próbál meg válaszolni a most megjelent Tippek, fortélyok az egészséges iskolai büfék kialakításához című könyv.
A könyvet az Egészséges Településekért Alapítvány és az Országos Egészségfejlesztési Intézet adta ki, azzal a céllal, hogy praktikus ötletekkel, megvalósítható javaslatokkal, gyakorlati módszerekkel segítse az iskolákban működő büfétulajdonosokat a reformok végrehajtásában. A változtatásokra többek között a következő adatok miatt van szükség: ma Magyarországon a gyermekek 10 %-a túlsúlyos és 4 %-a kövér, ami azt jelenti, hogy 20-30 év múlva a lakosság 50%-a fog súlyproblémákkal küzdeni.
Az étkezési szokások a legkorábban kialakuló magatartásformák közé tartozik, amelyek később nagyon nehezen változtathatóak meg. Ezért kell már kisgyermekeknél is odafigyelni az étkezésre, megtanítani a kicsiket, hogy miből, mennyit szabad enni, mi az ami egészséges és mi az, amit csak mértékkel lehet fogyasztani. A helyes étkezési szokások kialakításában a család kiemelt szerepe mellett az oktatási intézmények is fontos szerepet vállalnak. Otthon tudjuk ellenőrizni, hogy mit eszik, iszik gyermekünk, de az iskolában nem mindegy, hogy az óraközi szünetben csokit, vagy egy friss, almát majszol el csemeténk éhsége csillapítására. Az egészséges iskolai büfék kialakítása után ilyen „apróságokkal” már nem kell foglalkozni, hisz csakis tápláló, vitamindús ételt kaphat gyermekünk az iskolában.
A könyv első szakasza a higiénés szabályokról beszél, hogy mit hogyan kell szállítani, tárolni, elkészíteni, elmosni stb. .
A következő részben beszámolókat olvashatunk arról, hogy hogyan kell a reformot előkészíteni, megvalósítani, mire kell figyelni, milyen tárgyi feltételek kellenek az újításokhoz. Ezeket a sikertörténeteket olyan iskolák írták, ahol a reform már lezajlott, ezért tapasztalt szakemberektől tanulhat a változtatás előtt álló intézmény. Olyan fontos dolgokat tudhatunk meg, hogy melyek azok az árucikkek, melyek a reform után a legnépszerűbbek, mennyire elégedettek az új kínálattal a tanulók, tanárok, szülők, hogyan változott a büfé bevétele stb.
A könyvben gyermekek által írt fogalmazások is vannak, melyben az mutatják be, hogy szerintük milyen egy egészséges iskolai büfé. Az egyikőjük szerint, sok gyümölcs kapható, olyan élelmiszerek, üdítőitalok melyek nem tartalmaznak tartósítószert és színezékeket. Egy másik fogalmazás szerint az a jó büfé, ahol sok saláta, tejtermék közül lehet választani. Nagyon érdekes, hogy minden gyermek kiemelte írásában a kedves kiszolgálás fontosságát, valamint a megfelelő higiénés feltételek biztosítását. Elég szomorú, hogy a fent említett követelmények éppen ott hiányoznak, ahol a következő generációnak példát kellene mutatni a legalapvetőbb viselkedési szokásokról.
A könyvvel és a témával kapcsolatban bővebb tájékoztatást a www.oefi.hu és a www.egeszsegesbufe.hu oldalakon olvashatnak.
Sok szülő szeretné gyermekét megóvni mindentől, csalódásoktól, feladatoktól és már-már burokban nevelné szeme fényét. Ez a nevelési elv viszont kedvezőtlen irányba visz, hatására a gyermek könnyen elkényeztetetté válik.
A mai anyák elutasítják a
tekintélyre épülő autoriter nevelési elveket és ehelyett a gyermek értelmére
próbálnak hatni. A gyermek azt teheti, amit szeretne, mindent megengednek a
nebulónak, mert azt gondolják, így jobban fejlődik személyisége. Ez a „mindent
megengedő” nevelési módszer nagyobbaknál is ritkán jár előnnyel, viszont az
iskoláskor alatt még kevésbé célravezető.
A szülők félnek nemet mondani gyermeküknek, mert attól tartanak, hogy ezzel elveszítik bizalmát, szeretetét, pedig a helyzet fordított. A kicsi fejlődéséhez szükség van biztos pontokra, szabályokra, mert ettől érzi magát biztonságban. Ha ezek nincsenek meg, akkor a gyermeknek kell mindenben dönteni, de mivel nincs elég élettapasztalata, ezért a következményeket sem látja át. Abban az esetben, ha a szülő képtelen nemet mondani és mindenben a lurkó akarata győz, elkényeztetetté, akaratossá válhat.
Komolyabb elkényeztetés adódik abból, ha az anya úgy érzi, nem tölt elég időd gyermekével és ezért mással például ruhákkal, játékokkal stb. szeretné kárpótolni. Ezzel, hogy a gyermeknek mindent megad, hosszú távon azt éri el, hogy nem lesznek céljai, nem lesz kellően kitartó és nem alakul ki felelősségtudata. Az a gyermek, akinek minden kívánságát teljesítették – tapasztalat szerint - nehezebben talál játszótársakra, mert nehezebben működik együtt a többiekkel. Az óvodában, iskolában a magatartási, társadalmi normákat nem ismerő nebuló az intézménnyel kerül összeütközésbe. Általában ilyenkor kerül sor rá, hogy a folyton követelőző, elégedetlen, a szüleit ugráltató gyermek pszichológushoz, vagy nevelési tanácsadóba kerül. Ekkorra már nagyon nehéz átszoktatni a gyermeket a valóságos elvárásokhoz, normákhoz, ahol nem ő parancsol, ahol nem óvják mindentől és nem hagynak rá mindent.
Az elkényeztetés a „pláza társadalom” egyik indikátora,
ugyanis a kicsik a fogyasztói társadalom kedvelt figurái. A reklámok a szülőket
arra buzdítják, hogy márkásabbnál márkásabb dolgokat vegyenek a lurkóknak. A
divatos játékok, ruhák, a reklámokban látott hajviselet, a gyermek egész
megjelenése illeszkedjen a mai divatközpontú
világba.
Sajnos azokkal a gyermekekkel, akik mindent megkapnak,
minden megtehetnek, keveset
foglalkoznak szüleik. Ők azok, akik hamar megtanulják milyen esténként egyedül
otthon lenni, mert a szülők dolgoznak. De a szeretet és a törődés nem pótolható
drága ruhákkal, játékokkal, ezekkel legfeljebb a szülők lelkiismeret-furdalása
nyomható el.