A pedagógiai értékelés módjai
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a tanulás
fejlesztése, ennek technikái, programjai, eszközei és értékelése. Bátran
kijelenthetjük, hogy a pedagógiai értékelés egy új korszakába lépett.
A pedagógiai értékelés röviden definiálva: visszajelentések elmélete és gyakorlata. A szervezett és differenciált pedagógiai értékelés első szakasza az 1950-es évek tudományos-technikai forradalom idejében volt. Irányzatai, iskolái jelentek meg, nemzetközi vizsgálatok indultak el. Második szakasza a kognitív és szociokulturális forradalom kiteljesedésekor következett be az 1970-es években. A tanulás fogalma kibővült, számos elemmel gazdagodott. Harmadik szakasza: az 1980-as évek közepén kezdődött, amikor egyre nagyobb igény mutatkozott a megtanultak alkalmazására; arra, hogy az iskola hasznosítható tudást biztosítson.
Értékelés
módjai
A hazai és a nemzetközi szakirodalom általában háromféle értékelési módot különböztet meg: a minősítő értékelést (teljesítménymérést), a diagnosztikai értékelést és a fejlesztő értékelést. A minősítő értékelést mindannyian ismerjük, megtapasztaltuk diákként, tanárként, szülőként. Azt mutatja meg, hogy egy adott szinthez képest hogyan teljesít az egyén. A teljesítményt osztályzatban fejezik ki, fiatalabb korosztályoknál jutalmakkal, ösztönzőkkel, szöveges értékeléssel.
A diagnosztikus mérés ritkább, mint a minősítő. Feladata, hogy a pedagógiai folyamatot eredményesebbé tegye, valamint megmutassa a tanulócsoportok, tanulók előismereteit, hiányosságait. Ilyen diagnosztikai mérés az új iskolába, felsőbb osztályba belépő tanulók tudását felmérő dolgozat.
A fejlesztő értékelés meghatározására még nem született konszenzus sem itthon, sem külföldön, a kutatók a következőképpen határozták meg: a tanítás során, osztálytermi szituációban gyakran és interaktívan alkalmazott értékelési mód. Célja, hogy a diák eredményesebb tanulását segítse, mutasson rá azokra a lehetőségekre, amelyekkel a tanulási folyamat eredményesebbé válhat. Hazánkban ezt az értékelési módot leginkább az alternatív iskolákban alkalmazzák. Célja a tanulási hibák és nehézségek differenciált feltárása, a tanulási folyamat segítése, fejlesztése, a javítási lehetőségek számbavétele.
A tudományos-technikai fejlődés hatására bekövetkezett információ, ismeret, tantervi tartalom mennyiségének növekedését nem követte a tanulási képességek fejlődése. Emiatt kulcsfeladata a pedagógusoknak, hogy megtanítsák diákjainknak, hogy hogyan kell/lehet eligazodni az információk özönében. Segítsék megtalálni és tudásukba beépíteni azt a tudásmennyiséget, amelyre életük során szükségük lesz. Egyre nagyobb értéke van annak, ha valaki nem pusztán tud valamit, hanem meg tudja azt újítani, át tudja látni, új helyzetekben képes a tanultakat alkalmazni (tudástranszfer).
A témáról bővebben Brassói Sándor – Hunya Márta – Vass Vilmos A fejlesztő értékelés: az iskolai tanulás minőségének javítása című írásában
olvashatnak a www.oki.hu oldalon.
A Waldorf pedagógiát szokás a fej, a kéz és a szív iskolájának nevezni. Az egész embert, személyisége teljességében szemléli. Fontosnak tartja a testi, lelki, szellemi erőinek sokoldalú, annak természetes, egyénenként eltérő fejlődési tempójához igazított fejlesztését. Egyenrangúnak tartja az intellektuális, a művészeti, a manuális képességeket, de nem feledkezik meg a gyerekek érzelmi életéről sem.
A Waldorf pedagógia a keresztény kultúrkör alapjaira épülő, rendszerszemléletű világunkat szerves összefüggéseiben szemlélő rendszer. Nevelésében alapvetően az utánzásra, mint a szociális tanulás elemi adottságára épít, úgy hogy szabad teret enged a gyerekek alkotó fantáziájának.
Az óvoda, iskola hétköznapjaiban fontos szerepet tölt be a környezettudatos életforma, a természetes anyagok használata, a korszerű táplálkozás elveinek érvényesülése. Nem léteznek hagyományos óvodai csoportok, illetve iskolai osztályok az alsó tagozatban. Nincs számokban kifejezett osztályzás, 1989 óta szöveges értékelést kapnak a szülők gyermekük iskolai teljesítményéről. Tankönyveiket a gyermekek maguk készítik és a szülőket is jobban bevonják az iskola életébe.
Az előadás sorozat első témája: Biztonságot nyújtó ritmusok. 2005. október 26.-án a Kecskemét Kistérségi Pedagógiai Intézetben (6000 Kecskemét, Csányi J. krt. 14.) Németh Éva és Zubornyákné Wéber Stella Waldorf-pedagógusok vezetik fel a témát, majd ezt követően konzultációra, kötetlen beszélgetésre kerül sor.
Az előadássorozat mellett gyakorlati bemutató foglalkozásokra is sor kerül minden hónap második hétfőjén 16 óra 45 perc és 18 óra között, szintén a KEPI székhelyén. Az első bemutató foglalkozás időpontja október 10.
A rendezvénysorozat valamennyi programjára díjmentesen várják az érdeklődőket. További információkat a www.kepi.hu weblapon olvashatnak. Márkliné Nagy Éva a 76/450-600, vagy a 20/ 540-4292 telefonon, illetve e-mailen az iskola@kecskemetwaldorf.hu címeken várja kérdéseiket, hozzászólásaikat.
Waldorf játszóház
Az elmúlt héten, október 10.-én délután volt az első „Waldorf Játszóház” a Kecskemét Kistérségi Pedagógiai Intézet – KEPI – és a Kecskeméti Waldorf Iskola közös rendezésében.
A „Játszóház” ismerkedő lehetőség a Waldorf pedagógia, módszereivel, eszközeivel, filozófiájával. Beszélgethettek az érdeklődők Waldorf-pedagógiáról, betekintést nyerhettek az iskola életébe, az ott szokásosan használt berendezési tárgyak közötti szabad játék, mozgás, közös éneklés, körjátékok megtekintésével, ami az iskolában az ismeretek szinte észrevétlen elsajátíttatásának módja.
Az egyik sarokban berendezett évszakasztalon, az ősz színei, termései és ünnepei jelentek meg belopva az évszak jellegzetességeit a terembe , mely a színekkel, a megjelenített hangulattal az érzéseinkre hatva segítik az élményszerű tanulást.
A Mihály-nap jegyében telt jó hangulatú kellemes délutánon új érdeklődők gyermekeikkel, és Waldorf-iskolások valamint szüleik egyaránt jelen voltak.
Októberben üljük Szent Mihály ünnepét, ennek jelképe a mérleg. Ez a bennünk lévő jó és rossz egyensúlyba hozását szimbolizálja, a saját „sárkányunk” legyőzésével.
Az iskolában tartott Mihály-ünnepi játékos próbákon a gyerekek bátorságukat bizonyíthatják és jótetteikkel fehér köveket szerezhetnek, melyeket a mérleg egyik serpenyőjébe helyeznek, és ha ügyesek voltak a másik serpenyőben trónoló „gonoszságot”, a fekete sziklát legyőzik. Ebben a hónapban a mesék is a sárkányról, és a gonoszság legyőzéséről szólnak.
A Mihály időszak egészen novemberig tart, amit a szülők saját gyermekeiken is megfigyelhetnek, mert ilyenkor sokkal mozgékonyabbak, többet kerülnek konfliktusba társaikkal, mindamellett ilyenkor születnek a legjobb ötletek és barátságok is.
Sokat énekeltek, játszottak, táncoltak, a szülőket is megmozgatva. A sárkány legyőzéséről szóló mese után a gyerekek szüleikkel közösen gyapjúképet készítettek Mihályról. A gyapjúkép a rajztól eltérően személyes találkozás a természetes anyaggal, a kézben melegérzetet kelt és az anyag elhelyezése, formázása egy szintén gyapjúanyagú sík lapon egy domborműszerű alkotást eredményez. Ez a kézközeliség az anyaggal, a formával, több lehetőséget ad az érzelem orientált tanulásra, mint például a ceruzarajz.
A játszóházak további programjait úgy állítottuk össze, hogy minden hónapban megtapasztalható legyen, hogyan lehet az ünnepeket és korszakokat hasonló módon átélni a gyerekekkel. Ez az egyik legfontosabb mozzanat a lelki fejlődésük, az egymásra odafigyelés, együttérzés kialakulásában.
A Waldorf-pedagógia elsősorban az évszakok változásaihoz kapcsolódó ünnepköröket tartja fontosnak, a gyermekekhez így visszük közelebb a természet megismerését.
Szeretettel várjuk a játszani vágyó, érdeklődő családokat a következő alkalomra, november 14-én fél ötkor, Kecskeméten a Csányi János krt. 14. II/ 3 -as teremben.
Felnőttek részére minden hónap utolsó szerdáján, legközelebb október 26.-án „Biztonságot nyújtó ritmusok” címmel szervezünk előadást és kötetlen beszélgetést.
Ábelné Farkas Cintia,
osztálytanító
Comenius és a 17. század iskolája
A 17. századot a neveléstörténetben az átmenet korának nevezzük. Az előző századokban a szülők gyermekeiket erős távolságtartással, kevés érzelmi kötődéssel nevelték. Ennek az volt az oka, hogy a gyermekek körülbelül egynegyede meghalt valamilyen betegség következtében még hat éves kora előtt. A szülők így könnyebben elviselték a lelki fájdalmat. Ebben a században sokat fejlődött a gyermekgyógyászat. Elsősorban ennek következtében indult meg egy paradigmaváltás, mi szerint a gyermeket egyáltalán „emberszámba” vették, önálló individuumnak tekintették, akit szeretni lehet. A hétköznap embere egyre nyitottabbá vált a gyermeknevelés kérdéseire, elterjedtek az alapfokú műveltséget (írás, olvasás, számolás, jó-modor) adó iskolák. Nem csak ekkor, hanem az elkövetkező századok és napjaink legnagyobb pedagógus alakja Johannes Amos Comenius. Talán legnagyobb jelentőséggel bíró írása a Didaktica Magna (Nagy Oktatástan). Ma már csak legyintünk, ha valaki arról próbál meggyőzni minket, hogy a társadalmi bajok megfelelő iskolai neveléssel (közoktatással) orvosolhatók, hogy a reál tudományoknak komoly teret kell adni az oktatásban, vagy hogy az ember kisgyermekkorban formálható leginkább. E gondolatok igazsága ma már nem kérdés, azonban ezek felismerése Comeniusnak és kortársainak (például Apáczai Csere János) korszakalkotó és elévülhetetlen érdeme.
Comenius didaktikai alapelvei a mai napig szerves részét képezik szinte valamennyi pedagógiai rendszernek, módszernek. Ezek az alapelvek a következők:
A szemléletesség: „szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki….Mi más ez, mint az, hogy a tanítás ne a dolgok szóbeli elbeszélésével vegye kezdetét, hanem a reális megfigyeléssel?” (Comenius)
A tudatosság: a mechanikus, megértés nélküli tanulás helyett a dolgok összefüggéseiben történő tudatos ismeret elsajátítást jelenti.
A rendszeresség: az ismereteknek szervesen egymásra kell épülniük.
A következetesség: a gyermek életkori sajátosságain alapuló, értelmi képességinek megfelelő elvárásokat kell a nevelésben alkalmazni, kiszámítható, fix kapaszkodókat biztosítani számára.
A tananyag koncentrikus bővítésének elve: az iskola minden fokán, mindent tanítani kell, bővülő terjedelemben. A tanításban haladjunk az egyszerűtől az összetett, a konkréttól az elvont, a tényektől a következtetések, a könnyűtől a nehéz, a közelitől a távoli felé.
Comeniust 1650-ben Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony Sárospatakra hívta, hogy vegyen részt a kollégium újjászervezésében. Elfogadta a meghívást, melynek Hasburg ellenes politikai okai voltak. Négy esztendeig dolgozott hazánkban és ennek következtében magas szintű papképzést sikerült szervezni a protestáns egyháznak, akik a hasburgok rekatolizációját voltak hivatottak ellensúlyozni a 17-18. században.
Szülőként és pedagógusként egyaránt
szeretnénk olyan képességekkel rendelkezni, amely segítségével biztosabban
tudjuk megállapítani, mikor próbál meg félrevezetni imádott gyermekünk. Ehhez
szeretnénk az alábbiakban –a teljesség igénye nélkül- néhány jótanáccsal
szolgálni.
Szinte minden szülő és óvodapedagógus átélte már azt, amikor a kisgyermek nagyon hitelesen előadott történetébe egyszercsak „gyanús” meseelemek szövődnek. Ezeket a gyermeki történeteket konfabulációnak (fantázia-hazugságoknak) nevezzük. Semmiképp sem kell a kisgyereket leleplezni, összeszidni ezért. Ez egy életkori sajátosságon alapuló jelenség, része a gyermeki személyiség fejlődésnek. Hallgassuk Őket értő figyelemmel.
A racionálisan gondolkodó felnőtt elsősorban verbális úton, kérdés-felelet formájában, logikai ellentmondásokat keresve próbálja meg gyermekét kontrollálni. A szakemberek évtizedek óta tudják: a hétköznapi kommunikációnak csak mintegy 10-30% át teszi ki a beszéd , 70-90%-ban a gesztusnyelv segítségével kommunikálunk. Gesztusnyelv az arcjáték, a mimika, a testtartás, a kommunikáció térben történő elhelyezése, kézmozdulataink összessége.
A gesztusnyelvet nem tudatosan használjuk, sőt annak értelmezése (dekódolása) sem tudatos. Ki ne tudná –teheti fel a kérdést az olvasó-, hogy pl.: fejünk csóválása elutasítást, nemet jelent, vagy az összeráncolt homlok a harag, a töprengés jele. Valóban automatikus ezen jelek dekódolása a hétköznapi beszédben, azonban néhány dolgot nem árt leszögezni.
A gesztusnyelv sokkal megbízhatóbb információt nyújt, mint önmagában a verbális kommunikáció. Például 5 éves gyermekünket megkérdezzük: Te tetted el a telefonomat? A válasz: Nem, Nóra (testvére) kezében láttam. Közben a gyermek jobb kezével megsímitja az orrát vagy az ajkát. Légzése kissé szaporább, tekintetével kerül minket, a polcot fürkészve, hátha ott a telefon. Ebben az esetben a gesztusnyelvnek kell hinni, biztosan ő tette el a keresett tárgyat.
Mint minden szakmában, így a pedagógiában is igaz a mondás: a fél szakértelem rosszabb, mint a hozzá nem értés, főleg hogyha szorgalommal párosul. Például: Miért sír az öcséd? Te bántottad? Nem!- hangzik a válasz, és a gyerek elpirul. Erre a szülő levonja a következtetést, ha elpirul, akkor biztosan hazudott, és megbünteti gyermekét. Ez egy tipikus, félig hozzáértésből eredő hiba volt. Hol tévedett a szülő? Ott, hogy csak egy gesztust nézett, nem gesztuscsoportban értelmezte a nonverbális jelzéseket. Lehet, hogy azért pirult el a gyermek, mert megijedt a gyanúsító kérdéstől, vagy mert érzelmileg hatott rá testvére sírása.
Ha beleolvasunk a könyvesboltban, könyvtárban fellelhető szakirodalmakba, azzal önmagában legfeljebb félszakértelemre tehetünk szert. A gesztusnyelv helyes használatát, értelmezését gyakorlással, megfigyeléssel, célirányos tréningen való részvétellel sajátíthatjuk el. Ajánlott irodalom: Allan Peage: Testbeszéd, Forgács P. József: A társas érintkezés pszichológiája.